A fogyasztói társadalom minden kínja és hátulütője, az értékmegtartó gondolkodás helyét felváltó pénzcsinálós nyomor, az emberek magántulajdonát pofátlanul megsarcoló rendszer, a természettől való eltávolodás és annak pofátlan kizsigerelése, a klasszikus értelemben vett, emberközeli esztétika lealacsonyítása, az ebből eredő lelki szegénység és értékrend-eltolódás, a hazugságokon és azokkal megfertőzött féligazságokon alapuló felsőbbrendűségek és alárendeltségek, az inkompetencia, a másra mutogatás, a feszültségek - teljesen hibás módon - erőszakkal, vagy további feszültséggel való megoldani akarása, a problémák eltemetése vagy felnagyítása, a média visszaélése a saját hatalmával, a szenny, amit közvetít emberi értékrend címén, a szembeszélbe hugyozás, amit a tenni akaró ember érez, mikor tennie kell valamit, a közöny, minden földi és nem földi bűn, a háborúk, az atombomba, az anyagyilkosok, a szomszéd, aki eteti a galambokat, az összes mesebéli főgonosz és annak segítői, és azok a részegek, akik kérés nélkül felkapják a bőgőmet, mert az milyen vicces, hogy ők most bőgőznek, valamint Romero zombijai és a hadi célokra kitenyésztett vírusok.
Na, ezek mind eszembe jutottak, mikor "A szükség nagy úr!" felkiáltással a nem színhelyesen kikevert festékkel lefújtam a teljesen átrohadt autóküszöböt, hogy hétfőn könnyebben menjen át a kocsim a műszaki vizsgán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése